Ezzel a címmel jelent meg január 2-án a Forbes cikke, amely a különböző nyugdíj célú előtakarékossági lehetőségeket veszi számba. A lap szerint 5 perces olvasási időt igénybe vevő írásba szükségszerűen nem fér bele minden információ, ezért a bemutatkozó bejegyzésben tett ígéretemnek megfelelően pár kiegészítést teszek. Annál is inkább, mert a szerző témafeldolgozása rögtön megadta az "utazósebességet" most induló blogomnak. Sőt: további bejegyzésekben kidolgozásra érdemes témák sokaságát sorakoztatta fel. Most mindenesetre a hivatkozott cikkben leírtak mentén haladjunk.

1. Három irány (vagy inkább négy, de lehet, hogy öt)

Számos publikáció, így a Forbes-cikk is listázza a három alapvető nyugdíj célú öngondoskodásra alkalmas eszközt: a nyesz-számlát, az önkéntes nyugdíjpénztárt, és a nyugdíjbiztosítást. Ez teljesen OK is, azonban csak a rend kedvéért (ha már egy új blog indult ebben a témában) említsük meg a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményét (FNY) is. Ezen szintén morfondírozhat "a kifejezetten nyugdíjcélú öngondoskodásról gondolkozó ember". Már, ha ismeri azt az egyetlen szolgáltatót, aki jelenleg működik. Nem csoda, hogy a Forbes-listáról kimaradt: ugyan immár tizedik éve, hogy elindulhattak (volna) ezek az intézmények, mégis csak egy próbálkozó akadt, az is a vonatkozó jogszabály megjelenése után három évvel "startolt". És akinek piaci aktivitását annak ellenére nem érzem, hogy jómagam ügyfelük vagyok. Az FNY mintha az MNB látókörében is csak homályosan jelenne meg: az egyébként az MNB tevékenységi engedélyéhez kötött FNY-ről ugyanis egy szót nem találtam a felügyelt intézmények engedélyezéséről szóló oldalon. (Miközben az egyik legújabb képződmény, a nemzeti otthonteremtési közösséggel kapcsolatos tudnivalók megtalálhatók rajta...) Végül emlékezzünk meg a jó öreg magánnyugdíjpénztárakról is, amelyekre az ismert okok miatt itt több szót nem érdemes fordítani.

 2. "Egyértelműen a legdrágább megoldás a biztosítóktól vásárolható nyugdíjbiztosítás, itt muszáj megfizeti az ügynökök (tanácsadók) jutalékát."

Kezdjük a megállapítás végével. Nehezen tudom elképzelni, hogy akár a nyesz-számlát, akár az önkéntes nyugdíjpénztári tagsági viszonyt értékesítő szakember ingyen végezné a tevékenységét. Ergo véleményem szerint nem az ügynöki/tanácsadói munka után járó jutalék ténye, sokkal inkább annak összegszerűsége indokolhatná a nyugdíjbiztosítások relatíve "drágaságát". (De elsősorban nem ez okozza a magasabb költségeket, viszont erről inkább egy következő bejegyzésben...)

Ha már itt tartunk: mi számít drágának? Kétségtelen: a cikkben megbecsült, kezelt vagyon arányos költségek a nyugdíjbiztosítások esetében jellemzően magasabbak, mint a másik két konstrukciónál. Itt három megjegyzés:

- a cikkben hivatkozott, a nyugdíjbiztosítások TKM-jét tartalmazó táblázat már nem aktuális. Ez a jelenleg érvényes TKM-ek listája. Tehát inkább itt érdemes nézelődni.

- ha alaposan megnézzük a listát, láthatjuk, hogy van (sőt, már a korábban is volt) néhány, a cikkben említett TKM-eknél alacsonyabb, évi 2%-nál is kisebb költséggel működő rendszeres díjfizetésű nyugdíjbiztosítás.

- érdemes kiemelni, hogy minél fiatalabb korban indítjuk el a nyugdíjbiztosítást, jellemzően annál kisebb TKM mellett tehetjük meg mindezt.

Visszatérve a "drágaságra": azért, mert valami többe kerül, még nem jelenti azt, hogy drágább, mint a másik. Csak akkor, ha ugyanarról a dologról beszélünk, amikor két egyforma dolog árát hasonlítjuk össze. 

Adódik a kérdés: a nyugdíjbiztosítás ugyanolyan termék, mint akár a nyesz-számla, akár az önkéntes nyugdíjpénztár? Nem. Maga a cikk is kiemeli, hogy jelentős különbségek vannak a konstrukciók között abból a szempontból, hogy a megtakarított pénzünk befektetése során milyen támogatást kapunk.

Tehát már csak ezért sem célszerű pusztán költség alapon összehasonlítani a különböző nyugdíj célú előtakarékossági formákat.

De hadd soroljak föl pár különbséget a nyugdíjbiztosításon és az önkéntes nyugdíjpénztáron keresztül elérhető befektetési lehetőségek kapcsán (a cikk ugyanis ezt a két formát meglehetősen hasonlónak írja le arra tekintettel, hogy mindkettő intézményi vagyonkezelőként támogatja ügyfeleit):

- választható befektetési lehetőségek spektruma: a 2015 végén hat legnagyobb kezelt vagyonnal rendelkező önkéntes nyugdíjpénztár jellemzően 4-6 különböző, azok várható hozam-kockázat karakterisztikája szerint differenciált portfóliót kínál a megtakarításunk fialtatására. Ezekből jogszabály alapján egyszerre legfeljebb kettőt (de a pénztárak gyakorlatát látva jelenleg inkább egyet) használhatunk. A nyugdíjbiztosítások tekintetében egy skatulya kiválasztása helyett saját, egyedi portfólió összeállítására van lehetőségünk.

- reakcióidő: mindannyian megtapasztalhattuk már, hogy a tőkepiacokon nagyon rövid idő alatt is eléghet a befektetésnek akár a jelentős része. Egy turbulens időszakban nem mindegy, hogy néhány napon belül, vagy esetleg csak hónapok múlva van lehetőségünk reagálni az eseményekre. Bár az utóbbi években az önkéntes nyugdíjpénztárak sokat fejlődtek e tekintetben (pl.: ő, vagy ő), még mindig több olyan akad (pl.: ő, ő, vagy ő), ahol esetenként csak több hónap elteltével léphetünk közbe, ha szükségesnek érezzük. Persze most sokan gondolják, hogy miért lenne szükségünk arra, hogy mi lépjünk közbe, amikor profik kezelik a pénzünket? Azért, mert az intézményi vagyonkezelő jellemzően portfólió szinten (egyéni számlák összegének szintjén) kezeli a befektetést, az én saját egyéni számlám tekintetében közvetlenül nem, csak portfólió kezeléséből származó közvetett módon.

- ezért is lényeges a következő elem: milyen támogatást ad az adott szolgáltató, hogy az én egyéni számlámra vonatkozó testre szabott védelemben részesüljek a rázós időszakokban? Ennek kapcsán érdemes kiemelni a biztosítóknál 2007 körül elindult ún. árfolyamfigyelő rendszereket, amelyek kezdetben a nagyobb esésekből származó veszteségek minimalizálásában, később pedig az emelkedésből való minél nagyobb részesedés érdekében támogatták az ügyfeleket. Mára gyakorlatilag minden, befektetési egységekhez kötött biztosítást művelő szolgáltatónál létezik valamilyen megoldás. Meglehetősen sokszínű a paletta, és vegyesek a piaci tapasztalatok, lehet, hogy egy külön bejegyzést megér majd a jövőben.

 Az ügynökök/tanácsadók szerepe és jutaléka kapcsán: személyüknek az ügyfelek számára hozzáadott értékét érzékelteti az a tény, hogy a 2015-ben az egy tagdíjfizető tagra jutó átlagos önkéntes nyugdíjpénztári tagdíjbevétel kevesebb mint 85 ezer forint volt szemben a nyugdíjbiztosítások 2015-ös átlagos éves díjával, ami meghaladta a 220 ezer forintot. Állításomat annak ismeretében is tartom, hogy tudjuk: a nyugdíjbiztosítások minimális díja jellemzően magasabb, mint az önkéntes nyugdíjpénztáraké.

A "drágaság", illetve szerintem - a fentiekre hivatkozva - helyesen ár-érték arány megítéléséhez még illik figyelembe venni az egyes konstrukciók befektetési hozam termelő képességét is. A nyesz külön állatfaj, mivel ott a saját befektetési képességeinkre kell támaszkodnunk. Ezért tehát azt érdemes megvizsgálni, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári vagy a nyugdíjbiztosítási portfólióban tudunk jellemzően magasabb hozamokat elérni? (A kérdés annak ellenére releváns, hogy több piaci szereplőnél a két különböző, de egyébként egy anyához tartozó intézmény ugyanazzal a vagyonkezelői háttérrel dolgozik.)

Az önkéntes nyugdíjpénztáraknál viszonylag egyszerű dolgunk van. Ott ugyanis akár az intézményi, akár a cikkben is megosztott felügyeleti adatszolgáltatásból strukturáltan, egymással összehasonlítható módon elérhetőek az egyes portfóliók múltbeli teljesítményei. A 2015 végén a hat legnagyobb vagyonnal rendelkező önkéntes nyugdíjpénztár kiegyensúlyozott portfólióinak - egyszerű számtani átlaggal számított - 10 éves átlagos nettó hozamrátája 6,41%, a 15 éves pedig 7,21% volt (azért a kiegyensúlyozott portfóliókat vizsgáltam, mert ezen pénztárak pénztári vagyonának többsége, 57,9%-a ebben a típusú portfólióban volt 2015 év végén).

A következő kérdés, hogy ugyanezen időszakban a hasonló hozam-kockázat karakterisztikájú biztosítói portfóliók hogyan performáltak? Higgye el a kedves Olvasó, hogy megpróbáltam egyesével összeszedni a biztosítói honlapokról az erre vonatozó adatokat, de be kellett látnom, hogy rövid távon ez mission impossible. Leginkább azért, mert ugyan a biztosítók napi rendszerességgel kötelesek publikálni a honlapjaikon valamennyi eszközalapjuk aktuális árfolyamát, azonban:

- ha csak a legnagyobb biztosítókat vesszük számba, akkor is százas nagyságrendű eszközalapot kellene figyelembe venni,

- amelyek jellemzően biztosítóként akár több tucat termék függvényében kereshetők (ritka, amikor egy adott biztosító összes eszközalapjának az összes árfolyama egy táblázatban leszedhető), továbbá

- több, egyébként releváns befektetési politikájú eszközalapnak még nincs (vagy soha nem is volt) 10-15 éves track recordja.

Nem véletlen, hogy az ilyen típusú elemzések, ha vannak is, azok nem publikusak, illetve csak díjazás ellenében hozzáférhetők pl.: itt. A piaci információk szerint a MABISZ dolgozik azon, hogy egy teljes piacot magában foglaló (és remélhetőleg publikus) adatbázis összeálljon. Legkésőbb annak birtokában választ lehet adni az imént feltett kérdésre. (De, ha bárkinek van más, jobb ötlete a kérdés tisztázása érdekében, örömmel veszem a javaslatát.)

A fentiektől függetlenül azért mindenkiben jogosan merül fel a kérdés, hogy most akkor önkéntes nyugdíjpénztárban, vagy nyugdíjbiztosításban tudom nagyobb hozammal fialtatni a megtakarításom? Állításom szerint a "Ki a jobb befektető: a pénztár, vagy a biztosító?" c. kérdés megválaszolása is szükséges a teljes képhez. Azt viszont addig is meg lehet tenni, hogy megnézzük: ugyanolyan feltételek (különösen: rendszeres megtakarítás nagysága és feltételezett jövőbeni hozamok) mellett mennyi pénzre számíthatok nyugdíjasként egyik, vagy másik formát használva.

A cikkben hivatkozott egyik nyugdíjpénztári kalkulátor szerint az én esetemben havi 20.000 Ft-ot 25 éven keresztül félretéve jövőértéken 12,6 millió forintra számíthatok. Aki nem szeretné tanácsadónak kiadni az elérhetőségét ahhoz, hogy megnézhesse a pontos számítási paramétereket, az inkább használja ugyanazon pénztár (feltehetően ugyanazon elvek szerint működő) kalkulátorát. A lényeget elárulom: 2,5%-os átlagos éves jövőbeni inflációt feltételezve, átlagosan évi nettó 5,2%-os várható befektetési hozamot tételeznek fel.

Ez egyébként kísértetiesen hasonlít a másik, a cikk végén nyugdíjpénztári előrejelző hozam feltételezéséhez, ami 5% (igaz, az nem derül ki, hogy bruttó, vagy nettó értékről van szó). Bár ebben a kalkulátorban épp nincs 25 éves futamidőre előrejelzés, a 10 és 20 éves értékek alapján nagyságrendileg az előzővel megegyező megtakarítás prognosztizálható itt is.

A korrekt összehasonlításhoz már csak azt kell megnéznünk, hogy ugyanilyen hozam feltételezés és rendszeres megtakarítási összeg mellett mennyi gyűlhet össze egy nyugdíjbiztosításban? Egyszerű érdeklődőként a "nyugdíjbiztosítás kalkulátor" kifejezést a Google keresőbe beírva megjelenő hirdetésekben elérhető előrejelzőket néztem meg.

1. Az első esetben 15,5 millió forintos várható értéket kaptam. A kalkuláció korrekt abból a szempontból, hogy az első évben befizetni vállalt megtakarítással számol a nyugdíjazásomig hátralévő időben (tehát nem tételez fel indexálást), a befizetéseimen elérhető jövőbeni hozam ugyanakkor nem paraméter. Így nem tudom megváltoztatni a számításba beégetett, átlagos évi nettó 5,5%-os hozam feltételezést. A korrekt összehasonlításhoz pedig kellene, hiszen a kalkulátor szerint: "A nettó hozam azt jelenti, hogy a megtakarítás minden költsége le van már vonva belőle, tehát ez már a tiszta nyereség." Tehát az 5,5%-os nettó hozam egy feltételezett 3%-os TKM mellett 8,5%-os bruttó hozamnak felel meg (figyelem: a TKM tájékoztatóban egyébként 25 évre nincs számított érték, csak 20 évre!). Mindenesetre ez a bruttó hozam több, mint a pénztáraknál feltételezett 5,2%-os nettóhoz tartozó nagyságrendileg 6%-os bruttó érték (figyelembe véve, hogy vagyonkezelési költség címen kb. 0,8% lehet a különbség a pénztárak esetében a bruttó és a nettó hozamok között). Pontos összehasonlításra tehát ezzel a kalkulátorral nincs mód.

2. A második esetben a kalkulációt el sem tudtam indítani. Lehet, hogy regisztrációhoz kötött? Vagy szombat délelőtt (amikor ezeket a sorokat írom) szünetel? A chat mindenesetre nem elérhető. Ha valaki tud segíteni, welcome.

3. A harmadik hirdetés mögötti honlapon kalkulátor nincs, azonban a honlap üzemeltetőjének másik linkjén található egy előrejelző. Az itt kiszámolt legmagasabb érték 14,6 millió forint. Sajnos azonban a számítás a kezdeti havi megtakarítás összegén és az ügyfél életkorán kívül itt sem paraméterezhető. A használt feltételezések pedig ebben az esetben is eltérőek: évi 6%-os befektetési nettó (befektetési költségek levonása utáni) hozamokkal számolnak, ami tehát magasabb, mint a pénztári példában. Ráadásul itt feltételezik, hogy évről évre 3%-kal magasabb megtakarítást helyezek el az induló havi 20 ezerhez képest, igaz arra is számítanak, hogy hét évente egy éven keresztül nem fizetek, azaz szüneteltetem a nyugdíjbiztosításom díjfizetését. Összességében tehát az itt előrejelzett érték sem vethető egyértelműen össze a pénztári előrejelzés eredményeivel.

4. A negyedik hirdetés mögött pedig az egyik, fent már hivatkozott önkéntes nyugdíjpénztár nyugdíj és nyugdíj hiány előrejelző oldala található. Az erre megoldást kínáló kalkulátort egyébként nem találtam az oldalon.

Viszont szerencsésebb vagyok, mint az átlagos érdeklődő, ugyanis az egyik biztosító jól paraméterezhető (de nem publikus) előrejelzőjét is tudom használni. Ez alapján tehát a nyugdíjpénztárakéval megegyező paraméterek mellett (havi 20 ezer forint 25 éven keresztül, éves átlagos 6%-os bruttó, tehát a befektetési költségek levonása előtti hozamok mellett) 10,8 millió forintot kaptam eredményként. Tehát a pénztárakban előrejelzett 12,6 millió forintnál 14,3%-kal kevesebbet. Ha pusztán az összehasonlítás érdekében számba veszem ebben a nyugdíjbiztosításban a levont kockázati díjakat, mint a megtakarításom értékét csökkentő költségeket is, akkor közel félmillió forinttal több, 11,3 millió forint jön ki. Mindössze 10%-kal kevesebb, mint pénztári formában.

Természetesen mindenki eldöntheti, hogy a nyugdíjbiztosítás adta biztonság, és a befektetésekhez nyújtott fent bemutatott támogatás neki mennyit ér meg. A fentiek alapján véleményem szerint a nyugdíjbiztosítás akkor is versenyképes konstrukció, ha pusztán csak a megtakarítási jellemzőket vesszük figyelembe. Erősen kétségbe vonom tehát az olyan összehasonlításokat, mint például ez. Már csak azért is, mert anélkül mert vállalni meglehetősen erős állításokat azon írás szerzője (akinek személyét homály fedi), hogy megadta volna az összehasonlításban hivatkozott nyugdíjbiztosítás paramétereit.

És ugye a teljes képhez még megválaszolandó a "Ki a jobb befektető: a nyugdíjpénztár vagy a biztosító?" c. kérdés is - ld. fent...

3. "Nem sok minden szól e harmadik megoldás mellett, hacsak az nem, hogy itt tényleg komoly kényszerítő erőt vállal magára az ember a hosszú távú folyamatos megtakarításra, a kiugrás ugyanis rettentő drága."

A Forbes-cikk utolsó, jelen blogban figyelmet kívánó, nyugdíjbiztosításokra vonatkozó állításának értékelését a következő, 2. rész fogja tartalmazni. Abban többek között megvizsgálom az adójóváírással mérsékelt költségmutatót, továbbá a biztosítók kockázatvállalási hajlandóságát, illetve azt is, hogy ténylegesen mennyire rettentő drága a kiugrás.

Addig is érdeklődéssel várom az észrevételeket, és az olvasóközönség figyelmére érdemes további téma javaslatokat, amelyeket a későbbi bejegyzésekben örömmel dolgozok fel.

 Gaál Csaba