Egyik kedvenc filmem a Patch Adams Robin Williams főszereplésével. Ez az a film, amely során egyfolytában folytak a könnyeim: hol a röhögéstől, hol a megható jelenetektől. Hasonló érzésem volt a portfolio.hu oldalon megjelent egyik legújabb, a nyudíjbiztosításokat és az önkéntes nyugdíjpénztári szolgáltatást összehasonlító szakértői bejegyzés kapcsán is. Nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek az olvasása közben...

A fő problémám az, hogy bár számtalan szempontot felsorol a cikk, amely alapján célszerű eldönteni az örök "nyugdíjbiztosítás vs. önkéntes nyugdíjpénztár" kérdést, de az egyik legfontosabbról még csak említést sem tesz. Ugyanazt a mantrát nyomja, mint sok egyéb írás: az a jobb megoldás, ahol a legmagasabb nettó befektetési hozamokat érheted el. Már ott érzek némi ellentmondást, hogy ugyanebben a cikkben a szerző egyébként belátja, hogy a jövőbeni hozamokat nem ismerjük és kifejezetten tilos a múltbeli tényleges teljesítmények alapján dönteni (azt várva, hogy a múlt megismétli magát a jövőben is).

A bejegyzés írója bizonyára nem látta a bevezetőben említett zseniális filmet. Annak egyik kultikus jelenete, amikor a diliházban az egyik valóban dilis lakó odaáll a szobatársa (Robin Williams) elé, és kezének négy ujját Williams arca elé emelve megkérdezi tőle, hogy hány ujját látja? Williams rögtön rávágja, hogy négyet, de a válasz helytelen. A helyes válasz a kretén szobatárs szerint nem négy, hanem nyolc. Ugyanis nem arra kell fókuszálnunk, amit közvetlenül látunk, hanem mindig a dolgok mögé kell nézni. Williams így is tett: nem a közvetlenül előtte lévő ujjakat nézte, hanem mögéjük fókuszált, így a közelében lévő négy ujj helyett máris nyolcat látott. (Ha esetleg rosszul emlékszem a jelentre, minden érintettől elnézést kérek ezúton is, de a lényeg tuti, hogy ez volt.)

Ha a biztosítási, biztosításközvetítői szakma picit is a négy ujj mögé nézne, láthatná, hogy a fentihez hasonló, pusztán az elérhető nettó befektetési hozamok alapján történő összehasonlítás tipikusan az alma és a körte esete. Mitől nyugdíjbiztosítás is a nyugdíjbiztosítás? Hát leginkább attól, hogy, ha egy váratlan esemény bekövetkezik, ami a nyugdíj célú előtakarékosságunkkal elérni kívánt célt veszélyezteti, akkor a biztosító valamilyen módon kezeli ezt a kockázatot. Mi ez a váratlan esemény? Hát semmiképpen sem a haláleset, ami egyébként a fenti cikkben külön kiemelésre került. Sokkal inkább a munkaképtelenség, a jövedelemtermelő képességünk elvesztése akár egy balesetből, akár egy betegségből eredően. Egy ilyen esetben mit tud adni a (valódi) nyugdíjbiztosítás? Azt a biztonságot, hogy egy ilyen kritikus helyzetben is gondtalan nyugdíjas éveink lesznek. És mit ad az önkéntes nyugdíjpénztár ebben a váratlan szituációban? Meghagyom a válasz lehetőségét az olvasónak.

Mielőtt még úgy tűnne, hogy szegény cikk írón akarom elverni a port, hadd jelezzem: az iménti gondolat foszlányának a hiánya leginkább az egész biztosítási szektor hibája. Annak, hogy a piacon lévő legtöbb nyugdíjbiztosítás - bár papíron annak hívják - képtelen betölteni azt a szerepét, amire igazán való (tisztelet a nagyon kevés kivételnek!). Vagy azért, mert már a szolgáltatási palettában sincs benne a valódi kockázatkezelés lehetősége, vagy azért, mert, ha benne is van, a közvetítők többségének eszébe sem jut erről említést tenni az ügyfél felé. Mert, mi lesz, ha jaj' a biztosítási díj egy részét valódi kockázatkezelésre és nem légvárakra épített hozamígéretekre fordítjuk...

Amikor ezt a blogot kezdtem szűk egy évvel ezelőtt, ugyanez volt a helyzet. Úgy látszik, semmi sem változott e tekintetben a piacon. De, hogy fog-e változni a következőkben? Kiderül a Portfolio.hu Öngondoskodás 2017 konferenciájának délutáni programjában!

Addig is örömmel veszem az olvasói észrevételeket!